|
SZÉCSI PÁL
SZÉCSI PÁL
|
Szécsi Pál gyerekként az idősebbik nővérével, Marikával és az édesanyjával
Szécsi Pál 1944. március 19-én született Budapesten. Apja Szécsi Ferenc (1905-1945.01.06.) nyelvész/író. A 30-as években több könyve is megjelent: 2000 kérdés és felelet, Általános műveltség lexikonja, Ami a történelemből kimaradt, Idegen szavak nagyszótára, Statisztikai-földrajzi világatlasz, Szállóigék. Anyja Szemere Klára (1916-2004.05.28.) polgári származású, külkereskedelmi levelező. A szülők 1937-ben kötöttek házasságot, három gyermekük született: Mária (1938), Katalin (1941.02.17.), Pál (1944.03.19.). Szécsi Ferenc zsidó származású volt, de a zsidóüldözés miatt mindhárom gyereket megkeresztelték. (Kati és Pali felnőtt korukig nem is tudták, hogy édesapjuk és anyjuk is zsidó volt.)
A háború alatt bujkált a család, Szécsi Pál nem volt egy éves, amikor apját a háború végén, 1945. január 6-án agyonlőtték származása miatt. Ezután anyja Palikát Mezőtúrra nevelőszülőkhöz adta, mert Mezőtúron volt Szécsiéknek házuk az Eper utcában, Fehérék, akikhez Pali került, ott voltak szomszédok. Katit pedig a nagybátyja 1945. május 9-én az apai nagymamájához szöktette Temesvárra, aki a kislányt szeretetben nevelte tíz éven át, míg 1954-ben visszakerült Budapestre az anyjához. 1956-ban az anyjuk Amerikába disszidált, a két kisebb gyereket itthon hagyva, legidősebb nővérüket az akkor 18 éves Marikát Bécsig magával vitte, de őt is otthagyta a pályaudvaron. (Marika ennek ellenére kijutott Kanadába, jelenleg az USA-ban él.) Az anyjuk disszidálása után a két kiskorú állami gondozott lett, mivel a Budapesten élő, lakással rendelkező anyai nagymamájuk (a nagymamának jóindulattal sem nevezhető vénasszony) lemondott a gyámságukról. Később sem támogatta a két gyereket, sőt ahol tudott betartott nekik, mindig azt hangoztatva, hogy a "Szécsi gyerekek úgyis bűnözők lesznek". Ezután Kati és Pali csak magára és egymásra számíthatott. 
Szécsi Pál kiskorában
Palika, anyja disszidálása után felkerült Budapestre, az Arany János Gimnáziumban tanult, és a Revicky utcai diákotthonban lakott, de nem érezte jól magát, ezért visszakéretőzött Mezőtúrra, ahol a Dózsa György Gimnáziumban tanult és az iskola kollégiumában lakott 1959. április 8-tól 1960. február 3-ig. Nem tanult túl jól, így 16 évesen otthagyta az iskolát, és áprilisban felköltözött Budapestre, anyai nagymamájához, akinél nővére Kati is bérleti díj ellenében lakott. Májustól szeptemberig kabinosként dolgozott a Palatinus strandon, majd szeptembertől A Posta Központi Járműtelepén segédmunkásként. A nagymama nem tűrte sokáig Palit a lakásában, így társbérletbe kényszerült egy Vásár utcai szobába, amit igazából nem is bánt, mert vágyott az önállóságra. 1961 júniusától az Athenaeum Nyomdában dolgozott, ahol Kati férje szerzett neki állást. 1962 januárjában került a Ruhaipari Tervező Vállalathoz raktárosnak, utána kezdett el modellként is dolgozni.
18 évesen megismerkedett a 23 éves, lengyel modell Grazyna Haase-szel, (aki miatt márciusban a Szabadság-hídról a Dunába ugrott, ez volt az első öngyilkossági kísérlete), s akivel 1962. június 17-én házasodtak össze Budapesten. Grazynát felvették a Ruhaipari Tervező Vállalathoz, és Palika Baross utcai, csöppnyi albérletében laktak, de három hónap múlva a pár Lengyelországba költözött. Pali Varsóban kapott manökeni állást, gyorsan megtanult lengyelül, és a modellkedés mellett idegenvezetőként is dolgozott. A kapcsolatnak már 1965 évelején vége lett, de Szécsi egy darabig még Lengyelországban maradt, s csak 1966 januárjában költözött vissza Budapestre. Az Angyal utcában talált albérletet és a divatintézethez is visszavették manökennek.
Úgy tűnt az élete rendeződött, egy szép, fekete modell, Edit személyében beköszöntött egy új szerelem is, akinek Palika félévi udvarlás után a kezét is megkérte. Ekkor derült fény a szerelmi háromszögre, s Edit nem Palit, hanem a másik férfit választotta, ami Szécsit annyira megviselte, hogy 1966 novemberében újabb öngyilkosságot kísérelt meg, ezúttal gyógyszerrel, majd alig három hét múlva egy újabbat. Ezután beleegyezett, hogy pszichiátriai kezelésnek vesse alá magát, s december 24-ig szanatóriumban maradt. Nővére, Marika ekkor látogatott haza először disszidálása óta, így a három testvér, a (kegyetlen) anyai nagymama és Kati éppen 4 éves kislánya együtt töltötte a karácsonyt a nagymama lakásában. Majd a szilvesztert is a Gellért Szállóban, ahol Palikának este tízkor fellépése volt manökenként és a szilveszteri műsor keretében itt énekelt először színpadon is, nővérei legnagyobb meglepetésére és örömére. Majd tavasszal megnyert egy amatőröknek szervezett eszperantó dalfesztivált Salgótarjánban, s ezután kezdett el énekelni tanulni Majláth Júliánál. A Magyar Rádió és Televízió szakgárdája beválogatta az 1967-es táncdalfesztivál énekesei közé, amelynek első elődöntőjében, július 20-án énekelte a "Csak egy tánc volt" című dalt, amellyel elindul énekesi karrierje. (Július 27-én a II. elődöntőben az "Édes öregem" című dalt énekelte.)
Palika magánélete labilis volt, szerelmek jöttek-mentek, de az igazi szerelem/szeretet nem találta meg. 1968 nyarán Balatonfüredre szerződött le a nyári szezonra, ahol beleszeretett a szálloda férjezett mixernőjébe, Annába, akinek befolyásos szülei megfenyegették, hogy karrierje könnyen kettétörhet, ha nem hagyja békén a lányukat, így a kapcsolat pár hét alatt véget ért. Énekesi karrierje szépen ívelt felfelé, az 1968-as Táncdalfesztiválon az "Akkor is lesz nyár" című Aldobolyi Nagy György - Szenes Iván szerzeményt énekelte, igaz mérsékeltebb sikerrel, mint az előző fesztiválon, de a rádiófelvételek és fellépések kárpótolták csalódottságáért. Közben habzsolta az életet, mindig szerelmes volt, nem vetette meg a futó kapcsolatokat, sem a férjezett nőket, egy Kata nevű hölgyemény miatt még a lábát is eltörte, mert a szerelmi légyottkor hazaért a férj, így Palika kénytelen volt az első emeleti balkonról leugorva távozni.
 Szécsi Pál dedikált fényképe
1969 májusában anyai nagybátyjuk, Gyuri bácsi, aki feleségével 1947-ben hagyta el az országot, felkeresi Katit és Palit, ekkor tudják meg, hogy apai és anyai részről is zsidó származásúak, és a háború alatt azért bujkáltak a Dayka Gábor utcában, mert apjuk szökött zsidó munkaszolgálatos volt. Valamint Gyuri bácsi azt is elmeséli, hogy Lichtensteinben találkozott az anyjukkal, aki elmondta neki, hogy mindaz elől menekült, ami neki Magyarországot jelentette, s a mindenbe beleértve a gyerekeit is. Hosszas rábeszélés után a nagybátyjuk odaadta nekik anyjuk címét, és Palika írt is anyjának levelet, amelyre az asszony angolul válaszolt Clara aláírással. Szécsi nem beszélt angolul, így nem tudta elolvasni, szótárral próbálta ugyan lefordítani, de a végén dühében összetépte a levelet. Sosem heverte ki az újabb sebet, amit anyja ejtett a szívén.
Szécsi Pál rajongóinak dedikál
Szécsi Pálnak a magánéleti kudarcok, sérelmek ellenére folyamatosan voltak szakmai tervei, fejlődni, újítani szeretett volna. Például kitalálta, hogy női vokálegyüttest szervez a műsoraihoz, ezért elkezdett énekesnőket keresni. Szécsi Katalin 1969 őszén az Akácfa utcai Balaton bárban dolgozott másodállásban kávés-trafikosként, ahol esténként zenés műsor is volt. Egyik este egy szép, szőke, fiatal lány lépett fel, akinek csodálatos hangjára Kati figyelmes lett, s eszébe jutott az öccse, így telefonált Palikának, azonnal jöjjön a bárba, mert itt van a hang, akit keresett. Szécsi fél órán belül ott volt, s miután meghallotta a lány hangját, igazat adott nővérének. A fiatal lányt Cserháti Zsuzsának hívták, akit másnap beajánlott a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába, és a Szécsi-show szereplőjévé is vált. Cserháti Zsuzsa később szólóban is szép karriert futott be.
Palika sérült és érzékeny lelkivilágát mi sem tükrözi jobban, mint az az eset, hogy 1970-ben egy októberi napon találkozott Bánki Lászlóval a Magyar Telelevízió könnyűzenei osztályának vezetőjével, aki annakidején beválogatta őt a táncdalfesztivál énekesei közé és később is támogatta. Bánki megdorgálta Szécsit, amiért lemondott egy televíziós felkérést, emlékeztetve rá, hogy őt annakidején az MTV indította el a pályáján. Bár Bánki hozzátette, nem haragszik, Palika mégis nagyon szívére vette a dolgot, úgy érezte csalódást okozott egy olyan embernek, aki vele jót tett, még az is megfordult a fejében, hogy az eset miatt befellegzett a pályájának. Hirtelen sötétnek látott mindent maga körül és ismét elszánta magát a végzetes lépésre. Valahonnan szerzett gyógyszert, hazament és konyakkal bevette a tablettákat, majd utána felhívta Katit, hogy elbúcsúzzon tőle, de nővére félreértette a dolgot, mert úgy tudta Palika aznap utazik koncertezni Németországba, és arra gondolt, esetleg öccse kint akar maradni, azért búcsúzkodik. Mint utóbb kiderült, Kati után Harangozó Terit is felhívta, aki jobban megijedt a hívástól, ugyanis Pali a beszélgetés közben elaludt, a telefonkagylót maga mellé ejtve. Terike ezután Szécsi lakására sietett, a házmesterrel felfeszítette az ajtót, és mentőt hívott a gyógyszeres- és konyakosüveg mellett eszméletlenül fekvő kollégájához. Palikán már a mentőben gégemetszést hajtottak végre, hogy megmentsék az életét. Utána nyolc napon keresztül eszméletlenül feküdt és géppel lélegeztették az öngyilkososztályon. Szerencsére gyorsan felépült a dolog után, csak a nyakán a gégemetszés helye maradt örök emlékül, valamint az életét megmentő Harangozó Teri neve Palika első dal-szövegében, amelyet Ian Ivanovici - Donauwellen című szerzeményére írt "Egy szál harangvirág" címmel. Ezzel is köszönetet mondva Terikének, akinek ráadásul az öngyilkossági kísérlet napján volt a névnapja, amely szintén visszaköszön a dalszövegben.
Szécsi Pál első dalszövege köszönetképpen Harangozó Terinek
Az 1971-es Táncdalfesztiválon Szécsi Pál a "Pillangó" című dalt énekelte, amely Auth Ede (Tocska) és S. Nagy István szerzeménye, de sajnos nem érte el a Palika és a szerzők által várt fesztiválsikert. Palikát ezen a nyáron is eltalálta Ámor nyila, de szerencsétlenségére ismét egy férjezett nőbe szeretett bele. A hölgy egy korosodó, magas beosztású férfi felesége volt, aki csak reprezentálásra kellett elfoglalt urának, így belement a szerelmi viszonyba, amelynek folytatása nagy szervezést igényelt. Ugyanis az asszony attól tartott, hogy a férje figyelteti minden lépését, ezért egy-egy találka megszervezése órákig tartott számukra, így három hónapnál tovább nem is bírta a párocska, mert rettegtek tőle, hogy lebukásuk esetén mi történne Palival. A románc után Szécsi megvásárolta élete első lakást a Margit utcában, egy szoba, konyha, fürdőszobás házrészt meglehetősen lelakott állapotban, amit borsos áron felújítatott, és nagyon büszke volt rá, hogy lett egy hatvan négyzetméteres otthona.
Szécsi Pál 1972 januárjában a Magyar Rádió Ablak című műsorának volt vendége, ekkor találkozott a nála 12 évvel idősebb Domján Edit színésznővel, és vette kezdetét az azóta legendássá vált 10 hónapos szerelmük. A szerelem lángolt, Edit eljárt Pali fellépéseire, szakmai tanácsokkal segítette, minden szabad percüket együtt töltötték, még azt is tervezték, hogy a Szabadság-hegyen telket vesznek, és építkez-ni fognak, mivel Edit is garzonban lakott és Palikának is csak egy szobás házrésze volt. A környezetükben azonban sok volt a "jóakaró", akik nem nézték jó szemmel a viszonyukat, és addig munkálkod-tak, amíg elválasztották a párt, igaz a kapcsolat végéhez az is hozzájárult, hogy Edit áldott állapotba került, és elvetette a gyereket. (Ha az a gyerek megszületik, talán még ma is mindketten élnének.) Szakításuk után két hónappal Edit levelet írt Szécsi Katalinnak domján edit levele, hogy vigyázzon öccsére, mert ő az életben már nem tud többé segíteni neki, és félti Palit, mert szerinte X-ék befolyása alá került. Majd pár nap múlva Domján Edit 1972. december 25-én a 40. születésnapján öngyilkos lett, állítólag fiatal kora óta mondogatta, hogy nem szeretne megöregedni, idős színésznő lenni. Szécsi Pállal nővére közölte Edit halálhírét, majd mentővel beszállították egy pszichiátriai intéz-ménybe, ahol egy héten keresztül altatták, nehogy kárt tegyen magában.
Legidősebb nővérük, Marika a Vöröskereszt segítségével megtalálta "édesanyjukat", akivel 16 év után december 24-én este Kati és Pali először beszélt telefonon, Marika pedig megígérte, hogy előbb Kati, majd öccse számára is lehetővé teszi anyjuk meglátogatását. Kati január 17-én indult Amerikába anyjukhoz, Palika még kórházban volt, sőt öccse megnyugtatta, amíg vissza nem ér, ott is marad. Azonban mégis elhagyta a kórházat, s mivel magát okolta Edit halála miatt, és félt, hogy a közvélemény is őt fogja hibáztatni, ezért 1973 februárjában (Nyugat)-Németországba szökött. Németországi tartózkodása alatt anyai nagymamája testvérénél, Mici néninél lakott egy darabig, majd tovább ment Hamburgba, ahol lemezcégeknél is próbálkozott, de nem sok sikerrel, így alkalmi munkaként gyógyszerszállítást vállalt. Hamburgból felhívta az "édesanyját", akinél Kati épp kint tartózkodott, hogy had látogassa meg ő is. Az "anya" azonban közölte vele, nem azért ment ki Amerikába, hogy a kölykei utána menjenek... Így miután frontálisan ütközött autójával, és Volkswagenjét totálkárosra törte, de szerencsére megúszta a balesetet, csak az arcán sérült meg, a hányatott németországi kalandja után júniusban visszatért Magyarországra, bár hazakerülésének körülményeire nem emlékezett ittassága végett.
A szakma megbocsátotta neki a disszidálási kísérletet, sőt a belügy részéről is megúszta egy ejnye-bejnyével és némi pénzbüntetéssel. S. Nagy István a "szárnyai alá vette", és dolgoztak a következő nagylemezén, amire például Máté Péterrel együtt írták az "Éjszakák és nappalok" című dalt, amit Palika fel is énekelt, de az album megjele-nését már nem érte meg. Szécsi anyagi gondokkal küzdött, még lakását is kénytelen volt eladni. Ráadásul S. Nagy tudtával viszonyt folytatott a mester feleségével, Mancival, így újra összecsaptak a feje felett a hullámok. Alkoholizmusa is súlyosbodott, így végül 1974. április 30-án, hat sikertelen öngyilkossági kísérlet után, holtan találták az újonnan bérelt Frankel Leó úti lakásán. Utolsó fellépése a margitszigeti Nagyszállóban volt, halála előtt két nappal, ahol állítólag a gázsiját sem vette fel, mert azt mondta nincs már rá szüksége, tehát ezúttal úgy készült a végleges lépésre, hogy valóban el akart menni. Erre utal az is, hogy most először hagyott búcsúlevelet is:
"Drága Barátom! Lehet, hogy nem tartod normálisnak, amit teszek, hidd el, ez a legjobb megoldás másoknak is, nekem is. Soha nem szerettem így élni, de mégis meg kell halnom. Soha nem ment ilyen nehezen, mint most, pedig már sokszor próbáltam. De most biztosra megyek. Ez az utolsó dobásom. Na, ennyit erről. Azért hagyok rád mindent, mert van egy-két dolog, amit elintézetlen hagytam, és ha esetleg Téged zavarnának, legyen rá fedezeted. Rondán írok, mert sietek, mivel érzem a hatást. Szóval, a házra van vevő (név, cím, munkahelyi telefonszám). Nagyon vigyázz Őrá, a legdrágább ember Ő a földön. Már nem tudok sajnos sokat írni, mert összefolynak a betűk. Legyél boldog ember, és néha jusson eszedbe az a hülye Moroka. Szia, u.i: 5 év múlva (vagy 9?) igyál a cseresznyéből Ővele az emlékemre. HÁT HAHO You anderstand me?"  Összes jogdíját és adósságát, a búcsúlevélben írtnak megfelelően, S. Nagy István szövegíró örökölte, amit állítása szerint 10 éven keresztül törlesztett. Szécsi Pál temetése 1974. május 10-én volt a Farkasréti temetőben. 
1974. május 10-én tömeg búcsúztatja Szécsi Pált
S. Nagy István Szécsi Pál temetésén
Ihász Gábor Szécsi Pál temetésén
Szécsi Pál sírja a Farkasréti temető 25-ös percellájában
30 évesen 7 éves énekesi pályafutást hagyott maga után, rengeteg slágerrel és rádiófelvétellel, amelyekből az évek során sokat különböző válogatásalbumokon megjelentettek, de még biztos van a Magyar Rádió archívumában eddig ki nem adott felvétele.
Lemezei: |
