|
SZÉCSI PÁL
SZÉCSI PÁL
|
Domján Edit levele Szécsi Katalinnak (1972.12.23.) Domján Edit két nappal öngyilkossága előtt, 1972. december 23-án szombat éjszaka írt levelet Szécsi Katalinnak, amelyet 24-én személyesen kézbesített, de Katalin épp nem volt otthon, ezért a házmesternél hagyta a levelet, így Kati csak másnap kapta meg. „Kati! Hosszas tépelődés után írom Neked ezt a levelet. Mi Palival nem vagyunk együtt, nem tudom, tudod-e már? Hogy miért, erre pontos magyarázatot alig tudok adni, valószínűleg X.-ék befolyása és intrikája következtében. Hogy Pali mit mesél Neked eről, az szinte mellékes, mert isten tudja, szegény mit hisz, illetve mit hitettek el vele. A dolognak ez a része (ti. hogy együtt vagyunk-e vagy sem - sajnos - már mellékes is. A többi viszont nem, és ezért írok Neked. Tudom, hogy nem aktuális, hiszen utazol, de nagyon félek, hogy közben Palival baj történik. Egyszerűen mondva: féltem az életét. Figyelj ide, Pali az utóbbi időben egyre inkább újra (hosszú ideig ez nem volt így) X.-ék befolyása alá került. Főleg titokban, de nyíltan is járt oda, én pedig nem vagyok elég házsártos, vagy őrmestertípus - vagy minek nevezzem -, hogy ezt megakadályozzam. Sajnos nem tudtam, hogy ő a hátam mögött csinál valamit, ami nem jó, én pedig semmit nem tettem, amiről Neki ne lett volna tudomása, tehát mi tökéletesen rendben voltunk. De egyszerre csak történt valami. Kb. három héttel ezelőtt (2 nappal, mielőtt Pali Kelet-Németországba utazott) én Székesfehérváron voltam a színházammal előadást tartani. Délután 3 órakor még beszéltem Palival telefonon, kint volt Budaörsön a bandájánál, dolgoztak, azt mondta, hogy utána jön ide hozzám, haza. Aztán minden másképp történt. Már Budaörsön elkezdett inni, majd elment X.-ékhez, és ott öngyilkos lett. Részegen bevett egy csomó gyógyszert. Mindezt persze én nem tudtam. Engem a bandája vezetője (Jegenye) értesített éjjel fél tizenegykor, amikor hazajöttem, hogy Pali valahol Budaörsön gombás húst evett, rosszul lett, kapott egy gyomormosást, de legyek nyugodt, reggel nyolc órakor itthon lesz. Itt kapcsolódnak a történetbe X.-ék, akikkel múlt október óta teljesen megszakítottam minden kapcsolatot, annyira haragudtam rájuk, egyrészt, hogy ilyen rossz befolyással vannak Palira, másrészt szinte az első perctől kezdve igyekeztek ezt a mi kapcsolatunkat megfúrni. Hát nem nagyon vettem ezt jó néven. Ennek ellenére másnap (szombaton) reggel 7 órakor csengett a telefon - (X. felesége) telefonált, mintha köztünk mi sem történt volna és közölte, hogy Pali csak délfele jön haza. X. 11-re érte megy, és ide hozza hozzám. Pali vasárnap elutazott külföldre, X.-ék részéről nagy hízelgési és békülési folyamat kezdődött, ami ellen én Palira való tekintettel semmi ellenvetést nem tettem. Akkor nem tudtam, mindennek mi az oka, ma már rájöttem, hogy nyilván rettenetesen meg voltak ijedve, hogy milyen cirkuszt csinálok, ha megtudom, hogy Pali hogy és milyen körülmények között mit csinált. És természetesen eltitkolták az egészet, nem figyelmeztettek, hogy Palit vigyem orvoshoz stb. stb., szóval, hogy baj van. Hiszen Palinak erre a tettére akkor semmi, de semmi ok nem volt azonkívül, hogy leitta magát. Hát ilyenek a jóbarátok, úgy látszik. Azért írom ezt a hosszú levelet, hogy legalább Te tudj mindenről. A dolog előttem titok maradt egészen addig, amíg mi Palival elváltunk egymástól, amikor ő ezt az egészet elmondta nekem, hozzátéve, hogy "nem is tudom, miért mondtam most meg". Engem ez, hogy ez tette, aztán, hogy előttem - mellettük állva és őket védve - Pali ezt elhazudta, annyira megrendített, hogy (miután könyörögtem Neki, hogy még akkor éjjel, vagy másnap délelőtt elviszem orvoshoz, amiről hallani sem akart) összeszedtem a holmiját, és kértem, hogy vigye el, amit elég apatikusan, szinte minden ellenkezés nélkül meg is tett, úgy tűnik nekem, hogy pont ezt akarta ő is. Előtte már egy hete nem is jelentkezett. Nézd, azért írok Neked, mert én többet az életben már nem segíthetek Neki. De lehetetlenség nézni, hogy egy ember elpusztul. Márpedig ebben a környezetben elpusztul. (Mesélt még valami ködös diszidálási tervekről, ez magánügy, de szerintem ő kint, abban az öldöklő harcban 2 hónap alatt meghal.) Itt nincs körülötte senki, aki jó lenne Hozzá, vagy védené. A gonosz öregasszony facsarja belőle a pénzt, amíg lehet, X.-ék pedig mindent megtesznek - akár tudatosan, akár öntudatlanul, mert nem hozzá való emberek - , ami őt a szó szoros értelmében a halálba kergeti. És itt nemcsak az ivásra gondolok. Úgy megy utánuk, mint egy ártatlan kiskutya. Semmi gonoszságukon nem lát át, én voltam jelen számtalanszor, amikor óvták őt a kollégái, hogy X.ék kihasználják őt stb. stb. Ez hosszú. Ha én nem tudtam tőlük megmenteni, neked is nehezen sikerül, de figyelj oda, kérlek, mert ezek a sors kegyetlensége folytán csak olyanokat tesznek, ami Palinak lelkileg-testileg rossz. Én egy gyengeszívű nő vagyok, nem tudott volna nyugodni a lelkiismeretem, ha mindezeket meg nem írom Neked. Ha legalább ennyit nem teszek érte. Szeretettel: Edit (Te, szombat éjjel írom ezt a levelet, nincs itthon levélpapír és még a tollam is kimerült. Szio!)” |
